The value of love

與歲月品暖

2017. december 05. - Ai Jian

喜歡,每一個與陽光談心的日子,讓心裏那空曠好久的心房變得暖意蔥蘢,心情舒展;春天來的時候,我在花下築夢,以桃花為詩,流雲為音,清風為韻,與光陰說禪,。彼時,寫一些清涼若水的句子,念三寸日光的唯美。願流年無恙,歲月安然。

都說最美人間四月天,而我最願,不管後來的以後我會變得如何如何,唯願你曾經在我心上蒞住過的痕跡還在,就算老了花期,舊了容顏,遠了思念,歲月裏的相望依舊還有當初的溫度。等桃紅落了妝,等微雨結了霜,等你給我寫的信我的笑容依舊還掛在臉龐,到時候我來讀你,讀你眼裏初見的模樣,還有不小心嘴角微揚的角度,那時候,你遠遠的來,我淺淺的笑,如初見般,春暖花開,寂靜安然。

琉璃時光,繁華寂寂,多想,將春天草長鶯飛的熙攘,寫成一枚清新溫潤的詞章,寄給你,寄給流年,寄給每一位在旅途中的歸人;花落,沉香,有暗香浮動初盛的枝頭,那朵朵搖曳的嫣然,便是時光裏最美的印記,用指尖的溫情,輕輕記下一個春天的溫度,落下的文字,飄在春天的煙雨中,增加了一層淡淡的想念。

某時,會責怪時光走的太急,那麼多青蔥歲月,杏花微雨的時光,一不小心便走成了恍然如夢。翻開記憶的篇章,依舊會在某個章節停留,那些半韶餘涼,落紅滿地的歎息,仿佛是宣誓結局裏的尾聲,沿著記憶的影子一層一層的長,之後,又一寸一寸的涼,直到漸成為眼底淡淡的一抹哀傷。

A bejegyzés trackback címe:

https://aijian.blog.hu/api/trackback/id/tr5112482763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.